Az oldal ezen részét történelemrajongó lányoknak ajánlom, de akit érdekel régmúlt századok divata, annak is szívesen ajánlom! Nos, lássuk a divatot: úgy döntöttem az ókori egyiptomiaktól kezdem.
Ókori Egyiptom
Ezek a régmúlt típusok még ma is elég divatosnak számítanak, az ókorban is ezt húzták a nőcik, nem csoda, hogy máig fennmaradt. A következő részletet egy jópofa honlapon találtam. Aki a jelmeztervekre is kíváncsi, nézzen be ide: http://magicafe.hu/news.php?nid=726
A forró és napos éghajlatból adódóan a legkedveltebbek a lenből, esetenként a gyapjúból készült ruhadarabok voltak. Előfordult, hogy az anyagokat befestették, ekkor kék, sárga, piros festékkel dolgoztak, de általában meghagyták a kelme természetes, világosbarna színét.
Az egyiptomiak egyetlen ruhadarabot, egy kis ágyékkendőt viseltek, elöl megcsomózva, olykor övhöz erősítve. A kendő az idők folyamán szélesedett, finomodott.
A fáraók, papok sentije díszesebb, többször redőzött volt, s néha egymás felett több ágyékkendőt is viseltek. A felső hosszabb, átlátszó, vékony lenvászonból készült. A férfiak sentije rövidebb, míg a nőké hosszabb volt.
Az ókori divat egyértelműen elárulta a ruha viselőjének társadalmi helyzetét, legtöbbször hivatását.
A különböző társadalmi rétegek közötti különbséget a ruhát díszítő ékszerek megléte vagy hiánya jelezte. Jellegzetes kiegészítő az amulett volt, amelyről úgy tartották, hogy megvédi őket a gonosztól, ezen kívül energiát és mágikus erőt ad viselőjének. Az ókori egyiptomiak öltözködése csupa érzékiséget sugallt.
A női ruhaneműk közül meg kell említenünk a clasirist, amely egy olyan bokáig érő téglalap alakú ruha volt, melyet a nők a mellüknél kötöttek meg. A nők viseltek még térdig érő tunikát is, amelyet háromszög alakú anyagból készítettek, és félbehajtották. A ruha befedte mindkét vállat, de az egyiptomi nők nem tartották fontosnak, hogy keblüket eltakarják. A tunika rögzítésére övet használtak.
A férfiak jellemző viselete a rövid, egyenes vonalú lepel volt, melyet válluk felett csomóztak meg. A nagyhatalmi korszak folyamán vált népszerűvé a Szíriából importált áttetsző, bő ujjú palást, amely különleges, kifogástalan minőségű vászonból készült.
Egyiptom lakói szinte kivétel nélkül mezítláb jártak, még a legelegánsabb viseletükhöz sem öltöttek lábbelit, kivételt képeztek a fáraók és papok.
A szépítkezésre is nagy hangsúlyt fektettek. Szemüket fekete festékkel festették ki, és zölddel árnyékolták. Körmeiket narancsvörös hennával színezték. Vállig érő, félhosszú hajukat egyenesre vágták, kenőccsel kenték. Ismerték a parókát, a férfiak még álszakállt is ragasztottak.
Különös gondot fordítottak bőrük ápolására, rendszeresen, naponta többször is fürödtek. Vallották, hogy a gyakori fürdőzés, a növényekből készített testápoló kenőcsök megőrzik a test fiatalságát. Az egyiptomi templomokban éjjel-nappal égtek a füstölők, ismerték a gyantákat, illatosított porokat, az illóolajokat, melyek a vallási szertartások elengedhetetlen részeivé váltak.
Az akkori szépségideál jelentősen különbözik a maitól, ugyanis az számított nőiesnek, aki túlsúlyos volt, széles csípővel, telt keblekkel, valamint kerek és sápadt arccal rendelkezett.
Egy történész úgy jellemezte az egyiptomi nőket, mint a Földön valaha élt legfinomabb teremtéseket. Ezen nincs mit csodálkoznunk, hiszen vallási kereteiken belül mindent megtettek azért, hogy külsejük a lehető legtökéletesebb legyen.